Pár napja szembejött velem egy-két régi lovas képem, így jött a gondolat, hogy erről is írok egy bejegyzést, hogy miként is kezdtem én. :)

Kedden volt két éve, hogy lótulajdonos lettem. Részben soknak tűnik, mert belegondolok, hogy mennyi minden történt azóta, részben kevésnek, mert nagyon hamar elrepült ez az idő.

Bővült a ménes még egy taggal, méghozzá egy majdnem 2 éves nóniusz kancacsikóval.

Facebookon biztos nem csak én találkoztam azzal a kezdeményezéssel, miszerint olyan gyermekeket ajándékozunk meg azzal, hogy lovunkkal tölthet pár órát, akiknek nincs rá lehetősége. Családommal és barátainkkal mi is csatlakoztunk ehhez, mert nagyon kedvesnek találtuk, és úgy gondoltuk, a lovaink is alkalmasak rá. Így hát dec. 9-ére megszerveztük...

Egyik legnagyobb nyári élményemről írok elsőnek, mégpedig a X. Székelyföldi Lovas Ünnepről.