Azúr - egy új kaland kezdete

Bővült a ménes még egy taggal, méghozzá egy majdnem 2 éves nóniusz kancacsikóval. 

Úgy kezdődött az egész, hogy mikor Mangót mentünk megnézni az előző helyén, azon a helyen volt ő is. Ott állt a kapuval szemben lévő karámban, és anyukámnak nagyon megtetszett. Nem is foglalkoztunk vele, hanem nyilvánvalóan Mangóval, mivel hozzá mentünk. Anyukámnak azóta eszébe jutott néha, hogy milyen gyönyörű volt, stb. én meg, mivel sose volt a kedvencem a nóniusz fajta, nem nagyon foglalkoztam vele. "Szép, szép.." - gondoltam akkor magamban - "de NÓNIUSZ.. meg amúgy sincs szükségünk ennyi lóra (még..:P)".
Aztán történt egyszer, hogy Dorottya, akinek szintén ugyanott vannak a lovai, szólt, hogy eladóvá vált. Nem fűztem hozzá sok reményt, csak így "miért ne?" kértem még infókat. Úgy alakult, hogy volt lehetőségem / lehetőségünk (az egész családdal) elmenni megnézni, és bár látszott, hogy nagyon képzetlen, kicsikét pofátlan, de annál imádnivalóbb ló, aki amúgy teljesen jóindulatú, csak egyelőre még nem tudja, hogy hol a "határ", és erősen elgondolkoztunk a megvételén. 
De aztán jöttek sorban a kérdések, kételyek, míg végül ténylegesen eldöntöttük, hogy kell. 
Jött az elhozatal napja. Jöttek a problémák a ló papírjait illetően, amiket nem szeretnék részletezni. Odaértünk, és a (papír-gondokból kifolyólag) 2 órát vártunk az esőben, kb. 5-ször volt úgy, hogy elhozzuk, vagy mégsem, míg végül kissé leszedálva Azúr felkerült a lószállítóra. A hazaút nyugisan telt, csak a ló leszedésével voltak gondok (látott már valaki ilyet?!). Annyira eltompult, hogy egyszerűen sehogy nem akart lejönni. 1 egész órán át próbálkoztunk a legkülönfélébb módszerekkel, míg fizikai erővel le nem lett rángatva. Nem vagyunk rá büszkék, ennek nem így kell általános esetben mennie, de nem volt más választás, mert akitől béreltük a szállítót, neki el kellett vinnie sürgősen. A többiek egészen jól fogadták, Mangóval megismerték egymást, és nem volt harc, viszont Julcsi a mai napig még mindig kergeti (febr. 2-án érkezett).  

Igazából anyukámé lett, de én fogok elsősorban foglalkozni vele, illetve van segítségünk is. :) Összességében nagyon jófej kis ló, így nagyon örülünk, hogy elhoztuk. Még apu is, aki eleinte ellenezte, nem magát Azúrt, hanem úgy összességében a plusz lovat. :D 

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat fogok tanulni tőle, kíváncsian várom, mit hoz a jövő.
És hát.. üdv itthon, kiscsikó. :)